Loreley

A horrorlánc előző részét itt találod:
http://egypercesborzongasok.blogspot.hu/2013/11/loreley.html

Rettegve rontott be a szobába. Ránézett a gyerek ágyára.
Bobby csöndben szuszogott az ágyában, szája sarkából egy kis nyálcsöpp lógott le a párnára, éppen látta, ahogy az felitta. Szemhéja megremegett, de nem mozdult.
Lába a földbe gyökerezett a látványra.
Atyaég, akkor mi volt ez a sikoly?...szíve vadul dobolt a mellkasában.
Agyában száguldoztak a riadt gondolatok. Talán a szomszédban történt valami?
Dehogyis, hessegette el, hiszen itt száz méterre van a legközelebbi tanya.
Hogy lenne itt valaki?
Vagy talán már hallucináltam?...gondolta félelemmel telve.
Valami csiklandozta a hátát.
Jesszus, itt van valaki.
Megdermedt, izmai pattanásig feszültek a hátán. Meg sem mert mozdulni, nehogy az a valami még közelebb jöjjön.
Most lassan lefelé mozdult a hátán az a félelmetes valami.
Szép lassan csorgott le az izmai között, lefelé, a feneke felé.
Nem sietett, csak módszeresen centiről centire haladt.
A vére ütemesen dobolt a fülében, alig hallotta ezt a finom surrogást.
Ahogy elérte az a  valami a feneke völgyét hirtelen kitisztult az agya, és fellélegzett.
Megértette, hogy nem kell félni ettől.
Ez csak egy izzadságcsepp volt, a félelem izzadsága.
Megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot.
Bobby pillái megremegtek.
Újra eszébe jutott a sikoly.

De akkor ki sikoltott és miért?